Nehéz mérkőzésen szerzett egy pontot csapatunk Győrben.
Annak, hogy egy mérkőzés miért nehéz, sok definíciója lehet. A mai meccs kapcsán szóba jöhet az, hogy hat napon belül harmadszor lépett pályára a játékosaink többsége, az, hogy az ETO hagyományosan presztizsmeccset vív a Vidi ellen – de a legfőbb tényező alkalmasint az, hogy a győri csapat nem akart futballozni.
A hazaiak alaposan megszervezték a védekezésüket, igyekeztek lezárni a területet Alvesék előtt – kevésbé cizelláltan mondva, bunkerbe húzódtak, aztán rúgták a labdát, amerre álltak.
Játékosaink „nem szeretik” ezt a taktikát, nehéz is ellene játszani, ez a magyarázata annak, hogy nem is sikerült valódi helyzetet kialakítani.
Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a roppant „színes” meccsen Djordjevics már az első percben sárga lapot kapott, miután Alvesbe jókorát rúgva igyekezett megfélemlíteni a magyar liga pillanatnyilag legjobb csatárát. Sajnos a folytatásban is sok volt a tisztátalan szabálytalanság, és Bede – bár igyekezett megfogni az indulatokat – nem mindig tudta kézben tartani a meccset.
A sors igazságtalansága lett volna, ha a futballozni egyáltalán nem akaró csapat nyerni tudott volna a hajrában lőtt góllal. Szerencsére a Vidi játékosai nem az órát nézték, hanem küzdöttek, és Fehér talán fölösleges szabálytalansága és még fölöslegesebb sportszerűtlensége után, sikerült is.
A döntetlen reális, talán nem is volt több a meccsben – ahhoz a másik csapatnak is futballoznia kellett volna.