Felesleges volna múlt heti önmagunkat ismételni arról, milyen nehezek a „kötelező győzelmek”: Ráadásul, a vidi.hu rendszeres látogatói olvashatták dr. Mezey György okos érveit arról, miért nem egyszerű a KTE ellen futballozni a Széktói Stadionban.
Jobban kezdett a Vidi, picivel több szerencsével akár ismét góllal indulhatott volna a meccs, de azután hamar láthattuk, vezetőedzőnk milyen kitűnő jósnak bizonyult. Tizenegyesből előnyhöz jutott a KTE, és hiába játszottunk addig is fölényben, a képlet világossá vált: futhatunk az eredmény után.
Szerencsére, játékosaink kvalitása, a két csapat futballistái közötti minőségi különbség ezúttal hamar gólban is jelentkezett. A hetek óta zseniálisan játszó Andre Alvest nem tudta tartani Lambulics, brazilunk egyenlített, sőt még az első játékrészben fordíthattunk volna, ha… A „ha” ezúttal azt jelenti, hogy Rybansky, a hazaiak kapusa remekül védett, de az is igaz, a mieink nem voltak elég pontosak a befejezéseknél.
A szakmai stáb cserélt a szünetben, a jól játszó, de nem elég mozgékony Djordjicot Polonkai váltotta, aki főszereplővé vált a második félidőben. Poló még egy percet sem volt a pályán, amikor káprázatos tempópasszal ugratta ki Alvest, majd ő maga is lőtt egyet. A cseréket dicséri, hogy a folytatásban Nikolics is a KTE kapujába talált, ezzel már háromgólos különbséggel vezetett a Vidi.
A nézők szórakoztatásához hozzájárult, hogy mindkét csapat nyíltan játszott, a KTE is bátran futballozott, nem vonult bunkerbe: a védők koncentrációjának rövidzárlatát kihasználva, szépíteni is tudott a lila-fehér gárda.
A Videoton FC győzelme azonban nem forgott veszélyben, és a mérkőzés összképe alapján megkérdőjelezhetetlen. Csapatunk sorozatban hatodik meccsét nyerte meg, és ezzel megszilárdította helyét a tabella élén. Vasárnap Kazincbarcikán – a bánrévei viharkárosultak megsegítésére – a helyi KBSC-vel és a Putnokkal játszunk, pénteken pedig – a Sóstón – a Budapest Honvédot fogadjuk.