- Több összetevője is volt annak, hogy izgalmak közepette végződött a tegnap este. Először is az első félidőben szerzett két gól mellett, volt még két olyan momentum - az egyik az enyém, a másik Polóé -, amit ki kellett volna használni, s akkor nincs miről beszélni. De a második játékrészben is akadt Alvesnek és Vasziljevicsnek is olyan helyzete, amit be kellett volna rúgni. Magyarán, ezen a szinten értékesíteni kell az adódó lehetőségeket, s akkor hátradőlve nézhetik a szurkolók a meccset. A másik ok, hogy voltak ennek az öszecsapásnak olyan szereplői, akik nem tudtak felnőni a feladathoz - nem játékosokról beszélek. Ezzel azonban nem kívánok konkrétabban foglalkozni, mert nem az én dolgom. Beszéljünk inkább a saját teljesítményünkről! Az első felvonásban vitathatatlanul fölényben futballoztunk, ám a másodikban már akadtak problémák a támadójátékunkkal. Az pedig örök törvény a fociban, hogy 2-0-s vezetésnél nem szabad gólt kapni. Akkor vérszemet kaphat az ellenfél és saját magunkat hozzuk nehéz helyzetbe, mert akár egy gyengébb képességű csapat is lábra kaphat. Mindemellett olyan pozitívumok jöttek ki a csapatunkon belül, amiket mindenféleképpen meg kell említsek. Az egyik, hogy André Alvest én még nem láttam ennyire keményen védekezni és szabad labdára sprintelni, amióta itt játszik a Vidiben. A másik, hogy Bozsovics olyan pillanatokban tudott hozzátenni a meccshez, amelyek elengedhetetlenek voltak a győzelemhez. Az egész csapaton azt láttam, hogy elképesztően harcos volt és kicsikarta ezt a győzelmet. A most következő szünet a bajnokságban hagy némi szusszanásra időt, bár bizonyos szempontból nem jön jókor. A feladat viszont adott azt követően is, hiszen legközelebb a Paks ellen játszunk majd hazai pályán. Az a találkozó szintén a kötelező győzelmek sorába tartozik, s ha el akarjuk érni a magunk elé, őszre kitűzött célokat, ezt a három pontot is be kell gyűjtenünk.