A Szolnok ellen első félidőben rengeteg helyzetet dolgozott ki a csapat, ezek közül azonban egyet sem sikerült gólra váltani. Vezetőedzőnk szerint az ilyen szituáció idegileg megviseli az embert. Honlapunk többek között erről is kérdezte Nagy Danit.

- Való igaz, én is nagyon rosszul éltem meg a rengeteg helyzet kihasználatlanságát - mondta a középpályás. - Végig abban a hitben voltam a szolnoki büntetőig, hogy bármelyik pillanatban megszerezhetjük a vezetést, s akkor egy kicsit felszabadultabbak leszünk, a vendégek pedig megzuhanhatnak. Teljes mértékben úgy érzem, így is állt a mérkőzés az első félidőben, hiszen egyik lehetőség jött a másik után. Egyáltalán nem vettük félvállról a szolnokiakat, tisztában voltunk azzal, hogy egy jól bekkelő, rutinos játékosokból álló csapat lesz az ellenfelünk. Ami a büntetőt illeti, szerintem a vendégcsatár "megetette" a játékvezetőt. Bozsovics meg majdnem megfogta, hiszen bele is ért a lövésbe. A lehető legrosszabb módon kaptunk tehát gólt. Akkor úgy éreztem a többieken is, hogy kicsit "megfagytunk". Hála Istennek a Mester ki tudott minket hozni abból a lelki állapotból. A szünetben fontos mondatok hangzottak el az öltözőben, amelyeknek nem is annyira a tartalma volt a lényeg, hanem az, ahogyan elhangoztak. Lényegében azt mondta, hogy nyugodjunk meg, képesek vagyunk megfordítani a mérkőzést, ő ebben biztos, csakúgy, mint abban, hogy lesznek még helyzeteink és azokat ki is használjuk. Szerencsére hatottak a mondatok és sikerült mindenkinek oldania a görcsösségén, ennek köszönhető a termékeny második félidő. Összességében elég felemásra sikerült a tegnapi bajnoki - nem is tudom mikor volt utoljára olyan meccsünk, ahol ennyi helyzetet alakítottunk volna ki és ahol ennyire érezhető volt a két csapat közötti különbség. Ha a találkozó elején gólt tudtunk volna szerezni, sokkal nagyobb arányú győzelmet is arathattunk volna, de ne legyünk elégedetlenek. Bárcsak minden mérkőzésünket 3-1-re nyernénk!