Mint utóbb kiderült, mindkét játékos sérülés miatt kért cserét az angol-magyaron Egervári Sándor, szövetségi kapitánytól. Szerencsére, a helyzet nem komoly: Liptáknak a lábfejét taposta le alattomosan Rooney, míg Eleknek a bokájával akadt gondja, ezúttal a ballal. Mindezek ellenére, érthető módon mindketten jó hangulatban érkeztek a Sóstói Stadionba.
"Percekig szédültem, amikor kimentünk bemelegíteni a a hatalmas Wembley Stadionban", idézte fel az élményeket Lipták. "Utána meg az angolokat figyeltem egy kicsit és az járt a fejemben, szinte hihetetlen, hogy itt vagyok. A vereség ellenére úgy érzem, jól sikerült a bemutatkozásom a válogatottban. Juhász Rolanddal, akivel egyébként nem ismertük egymást, csak két napunk volt némilig összeszokni, egészen jól megértettük egymást a pályán. A szövetségi kapitány azt mondta az öltözőben a meccs után, hogy edzéseken és meccsen is jól együtt volt a csapat, jó úton járunk. Összességében tehát pozitívan ítélte meg a szereplésünket. Én is annak érzem."

Amikor Elek Ákos kilépett a stadion játékoskijáróján és meglátta a Sóstói gyepet, mindjárt megjegyezte, hogy ha hisszük, ha nem, ez a fű sokkal jobb, mint a Wembley-ben, ahol alig kap napot a pálya a fölé magasodó, több emeletes, körbefutó lelátórendszer miatt. "Azon a rengeteg széken kilencven ezer ember fér el!", mesélt tovább Elek. "A meccs előtt azt mondták, alig lesz néző és azok is minden bizonnyal erősen fütyülnek majd, hogy kifejezzék nemtetszésüket az angol válogatott VB szereplése okán. Azért nem egészen így történt. Ha jól hallottam, közel ötven ezren nézték a mérkőzést és szurkoltak a csapatuknak. Tudod milyen az, amikor ennyi ember egyszerre énekel, üvölt...? A játékról is meséljek? Nos, szerintem nem voltunk rosszak, hála istennek, nekem is elég jól ment a játék, ugyan a bokámmal úgy látszik, nincs szerencsém. A sérülés azonban nem vészes. Most a hétvégi MTK-ra koncentrálunk, aztán remélem, lesz még lehetőségem és tétmeccsen is bizonyíthatok, no meg a magyar válogatottban is!"