Mindkét edző azt nyilatkozta a mérkőzés előtt, látja a Szuperkupáért vívandó mérkőzés hasznát, mert a nemzetközi kupaküzdelemre készülő csapatának szüksége van egy erős ellenféllel szembeni erőpróbára. Érdemes ilyen szempontból nézni a meccset, még akkor is, ha a végig ömlő, kellemetlen eső még egy plusz „nehézségi elemet” is jelentett.
A Videoton, pontosabban dr. Mezey György vetette fel először, hogy ennek a mérkőzésnek Debrecenben van a „helye”, mint ahogy a trófea is a Lokinak jár. (Oly annyira, hogy a Videoton szándéka az volt, győzelem esetén is Debrecenben hagyja a trófeát, az érmeket.) Így diktálta a sportszerűség, amivel a mérleg serpenyője a bajnok és kupagyőztes felé billent.
A Videotonnak – ha már kitűnő csapatnál kellett vendégeskedni – lehetősége volt arra, hogy a kupameccseken idegenben játszandó játékot gyakorolja. Még akkor is, ha biztosan nem a kezdőcsapatba jelölt tizenegy jelenti ma a Vidi legerősebb csapatát.
Kicsit zártabb lett a szerkezet, a játékosok felállása közelített a klasszikus 4-4-2-höz, sőt Nikolics is inkább hátrébbról indult, és a labdaszerzés vonala is hátrébb tolódott a tavasszal látotthoz képest.
De, így is a Videoton játszott aktívabban az első félidőben. A sárga mezeseknek több helyzete volt, talán még befújható tizenegyeseket is hiányolhatunk, de gólt sajnos nem sikerült lőni. Igaz, a másik oldal sem volt kapura veszélyes, még a második félidőben sem, amikor valamivel kiegyenlítettebb lett a játék képe. A kupa sorsát egy szerencsés gól döntötte el: Mladen Bozsovics rosszul számolta ki egy jobboldali beívelés ívét, és Szakály Péter „edzésgyakorlatként” fejelhetett a hálóba.
Nyert a Loki, Debrecenben maradt a kupa, ha úgy nézzük, helyreállt a világ rendje. Az igazi feladat a jövő héten, az NK Maribor elleni Európa Liga-rajton kezdődik.

A részletekért olvassa el online tudósításunkat!