A két csapat közös élvonalbeli története egy gólzáporos kaposvári derbivel indult az 1975/1976-os idényben. A szezon 7. fordulójában, 1976. szeptember 27-én 3-3-as döntetlent játszottak a felek a Rákóczi pályaválasztásával, csapatunk góljait Nagy II, Wollek és Karsai jegyezte. Nagy II az első fehérvári meccsen is betalált, a 17. fordulóban az ő góljával nyert a Vidi Sóstón. A következő két idényben klubunk két sikert ünneplehetett pályaválasztóként, előbb 1-0-ra, majd 4-3-ra nyertünk, míg Kaposváron egy vereség és egy gólnélküli döntetlen született. 1978 tavaszán a Rákóczi kiesett, a következő párharcokra az 1980/1981-es szezonben került sor, az ismételten feljutó (és a szezon végén ki is eső) kaposiak ellen itthon és idegenben is 4-1-re nyert a Vidi. Senki sem gondolta akkor, hogy az 1980. augusztus 16-án, Burcsa 2 (képünkön jobb oldalt), Tiber és Szabó 1-1 góljával elért idegenbeli sikert immár közel 30 évig tartó pauza követi, csapatunk ugyanis az ominózus meccs óta nem nyert elsőosztályú bajnokit Kaposváron. Kiemelendő az élvonalbeli jelző, hiszen az 1999/2000-es NBI-ben 3-0-ra nyertünk Somogyban, azonban akkoriban ez a megnevezés a második vonalat jelentette, melyben egy esztendőt volt kénytelen eltölteni a Videoton.

A legmagasabb osztályban az 1980-as premier óta hat alkalommal találkoztak a csapatok Kaposváron, a mérleg finoman szólva is a hazaiaknak kedvez: öt Rákóczi diadal és egy döntetlen, 11-3-as gólaránnyal. Az összképhez azonban az is hozzátartozik, hogy a riválisnak meg a Sóstói Stadionban nem ment az elmúlt közel 35 esztendőben, hiszen a Rákóczi is mindössze egyetlen alkalommal tudott nyerni Fehérváron. A Soproni Liga éllovasa tehát átkot, majd 30 éves nyeretlenségi átkot törhet mag szombaton.