- Nem régen azt nyilatkoztam, hogy nem vagyok elégedetlen a fehérvári helyzetemmel - fogalmazott Lencse. - Egyfelől tudom, hogy fiatal játékosként a jövő embere lehetek, másfelől, valóban hosszabb ideig tartott számomra a csapatjátékba való beilleszkedés, hiszen az MTK-ban egészen más feladatom volt, másmilyen rendszerben is játszottunk. A Paks ellen először kaptam hosszabb lehetőséget a Mestertől, az első féidő végén állhattam be, Nikolics helyére. Nem indult számomra jól a találkozó, mert néhány perccel később az arcomba könyököltek, így szinte végig szédültem a mérkőzés alatt. Nem akarom ugyanakkor erre fogni azt, hogy az előttem adódó lehetőségeket nem tudtam gólra váltani. Ha végre sikerülne megszereznem az első vidis találatomat, az minden bizonnyal sokat jelentene, s nagy lépést tennék afelé, hogy visszanyerjem az őszi, MTK-beli formámat. Az önbizalmam, úgy érzem, rendben van, ezt az is mutatja, hogy ma is volt olyan szituáció, amikor nem passzoltam tovább a labdát, hanem elvállaltam a lövést. Az utolsó, kb. negyed órában szerintem kevésbé koncentráltunk. Ha ez jobban sikerül, akár nagyobb arányú győzelmet is arathattunk volna.