Játékosaink nem csináltak különösebben „extra” dolgokat – bár tapsolhattunk több bravúros technikai trükknek is - , de fegyelmezetten, és ami talán még fontosabb, eredményesen futballozva nyerték meg a mérkőzést.

A nagy kedvvel játszó gólvágó-páros – Alves és Nikolics – látványos összjátékának köszönhetően, a mérkőzés elején előnyhöz jutott a Vidi. Ezzel lekerült az első gól mindig nehéz terhe a csapatról, nyugodtan lehetett futballozni, és ehhez Véber György csapata is partner volt.

A vendégek nem álltak be bunkerfutballal kínozni a nézőket, nem törte fel a hátukat a háló – játszottak, tulajdonképpen csak az első kiállítás után került hátrébb a védősor. A Videoton játékosai és a nézők így valóban élvezhették a játékot, a bátor támadófutballban benne voltak a további gólok is – kár, hogy Fábián játékvezető két tiszta tizenegyessel adósunk maradt.

A magabiztos győzelem kapcsán talán furcsa, de kötelező megdicsérni ismét a védelmet is. Hátsó alakzatunk, amely a bajnokság elején, a győzelmek ellenére is még viszonylag sok gólt kapott, ezúttal már sorozatban az ötödik bajnoki mérkőzésen nem kap egyetlen „partiban” sem mattot: Sebőkék lassan „rákényszerítenek” bennünket, ahogy az áprilistól novemberig tartó „minden meccsen gólt lőttünk” sorozat kapcsán, most az érintetlen háló okán nézzünk szét Európa futballpályáin, melyik klub büszkélkedik hasonló szériával…