Egy súlyos sérülés miatt azonban csak néhány mérkőzésig jutott, akkor viszont olyan meggyőző volt a játéka, hogy dr. Mezey György felfigyelt rá, s a felkészülési időszakot már a nagyok között töltötte.

- Igen korán, négy éves koromban vitt el apukám a budapesti Goldball ’94 FC által meghirdetett toborzóra, ahová eredetileg két évvel idősebb gyerekeket vártak, de láthattak bennem fantáziát, mert felvettek. Nyolc éves voltam átkerültem az MTK fiókcsapatába, a MAC Népstadionba, majd tizennégy évesen a Sándor Károly Akadémia agárdi intézetébe, majd fel Pestre. Világ életemben két évvel idősebbek között játszottam, hozzászoktam, hogy mindig én vagyok a „kicsi” – magyarán a vízhordó és labdaszedő -, így nem új számomra a mostani helyzet sem. Ugyanakkor jó idősebbek között készülni napról napra, mivel sokat tudok tőlük tanulni, illetve ellesni. Márpedig tanulnivalóm akad még bőven.

Ez minden bizonnyal így is van, bár tegyük hozzá, többek szerint Csaba olyan dolgokat képes a labdával művelni, amit nem lehet tanulni. Születni kell rá. Adódik hát a kérdés: van-e futballista a családban?

- A közvetlen felmenőim között nincs. Édesapám csak hobbi szinten focizott, ám két unokatestvérem is játszik a honi bajnokságokban: Ladányi Tibor az MTK színeiben, míg Ponczók Tamás az NB-II-es Vecsésben. Mind a ketten idősebbek, mint én. Gyorsan megjegyzem: nem versenyzünk a tekintetben, hogy ki ér el előbb a 100. első osztályú meccsig.

Csaba számára a nagycsapatban a ritmus felvétele volt a legnehezebb és az sem egyszerű, hogy a napi edzések mellett az iskolában is helyt kell álljon, hiszen még nem érettségizett le. A felnőtt csapatba történő beilleszkedéssel azonban nem akadtak gondjai. A törökországi edzőtábor alkalmával volt lehetősége arra, hogy jobban megismerje a csapat tagjait. Természetesen a korban hozzá közelebb állókkal alakult ki szorosabb kapcsolata, de mindenkivel megtalálta a közös hangot és ebben nem csak a sok tréning segített, de az is, hogy esténként sokszor együtt nézték a tévében a „nagyok” meccseit.

- Ha kedvenc csapatot kell választani, akkor a Real Madridra szavazok, de nagy favoritjaim a mai labdarúgók között nincsenek. Nálam az első számú labdarúgó Diego Maradona. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem tisztelem a mostaniak tudását, teljesítményét, de az isteni Diegot nem körözi le senki.

S hogy milyen volt bemutatkozni az első osztályban?

- Őszintén szólva, nem gondoltam arra, hogy már az első tavaszi mérkőzésen megkapom a lehetőséget, de nagyon örülök neki. Jól éreztem magam a pályán, bár nyilván sok időm nem volt. Nagyon igyekszem a továbbiakban is, hiszen rövid távú terveim között szerepel, hogy stabil tagja legyek az NB-I-es csapatnak.