Az őszi idény legtöbb gólját szerző csapata a legkevesebbszer kapitulálóval csapott össze – ez nagyjából ki is jelölte, milyen mérkőzésre számíthatunk a Sóstón, az idény zárófordulójában.

A Vidi gyakorlatilag végigtámadta a mérkőzést, míg az ETO – nem ritkán – kilenc mezőnyjátékossal védekezve, szórványos kontratámadásaiban bízhatott. Az azonban, hogy csapatunk többet birtokolta a labdát és többször is került ellenfele kapuja elé – csak a felszín. Sajnos, a támadójátéknak alig-alig volt hatásfoka. Bár, kétségtelenül nem igaz a másik véglet sem, hogy Alveséknek nem volt gólhelyzete, az tény: „ordító” lehetőséget nem tudtunk regisztrálni. A támadójáték túlzottan a jobb oldalt erőltette, miközben Pintér Attila jól felkészült Nagy Daniból: nem is nagyon hagytak a győri védők területet a szokásos megindulásokra, bekanyarodásokra.

Bár dr. Mezey György szinte minden lehetséges játékosát pályára küldte, akiben benne lett volna a gól ígérete, Alves, Sitku, Vujovics és Nagy Dani is adós maradt a váratlan, szellemes megoldásokkal. Azokkal, amelyek a Videotont a tabella tetejére röpítették. A Vidi közelebb állt a győzelemhez, de ahhoz, vagy valóban három pontot szerezzen a csapat, gólt kellett volna lőni - és ez most nem sikerült.

A gólnélküli döntetlennel megszakadt egy fantasztikus sorozat is. Csapatunk legutóbb áprilisban játszott olyan bajnoki mérkőzést, amelyen nem szerzett gólt. Európa egyetlen más csapata sem büszkélkedhet ilyen szériával! Ezzel érdemes elköszönnünk az idénytől, no, meg természetesen azzal, hogy a Videoton – pontelőnnyel – a bajnoki tabella élén várja a tavaszi folytatást.