Honlapunk hívására is ott válaszolt, okos, tisztességes választ adva, amikor a genti mérkőzésről faggattuk:+ Nincs olyan futballista, akit ne keserítene el a vereség, borzasztó úgy lefeküdni és azon rágódni, mit kellett volna másként csinálni. De, talán mindenki megérti, az én számomra ennek ellenére ünnep a meccs, negyvenöt perc, amelyben életem egyik legnagyobb álma teljesült.- Ráadásul nem is nyújtottál rossz teljesítményt: a szaksajtóban a Nemzeti Sport és az NB1-hu osztályzatait néztük meg – mindkét médiumban csak Juhász Roland kapott jobb osztályzatot a védők közül.+ Az értékelés nem az én dolgom, megtette, megteszi majd azt a szövetségi kapitány. Én azt tudom – különösen így, hogy megízleltem a válogatottságot -, hogy nem szeretnék „egyszeres” maradni, azért fogok már hétfőtől dolgozni, hogy Erwin Koeman továbbra is számítson rám, kapjak lehetőséget. Alkalom még idén is lesz bőven, a következő tíz napban, három nagyon fontos mérkőzés vár a Videotonra."Kisperával" együtt ünnepelt az „Öregpera”, UEFA-kupás csapatunk legendája, aki – annak ellenére, hogy a nyolcvanas években posztján az ország egyik legjobbjának számított –„csak” a B-válogatottságig jutott. A fia – aki ezúttal is sietett leszögezni, a legtöbbet családjának köszönheti, és könnyű helyzetben volt, mert játékosként és civilben ugyanaz lehetett a példaképe: az édesapja - tehát ezt most túlszárnyalta, de melyik szülő bánja az ilyesmit.A Videoton szurkolóinak aligha kell indokolni, „Kispera” sorsa, az, hogy futballista lesz, gyakorlatilag már a születéskor eldőlt. Idősebb Horváth Gábortól így inkább azt kérdeztük, mikor álmodott először arról, hogy a fiából válogatott futballista lesz?+ Napra pontosan meg tudom mondani. 1985. július 4-én. Akkor született meg Gabesz…