Az MTK a hatvanas évek közepén-végén a bajnokságbanhírnevéhez méltatlanul szerepelt, pedig „nagy nevek” (dr. Lakat Károly,Hidegkuti Nándor, később dr. Kalocsay Géza) irányították a csapatot. Közéjükkerült az újonc edzőnek számító Kovács Ferenc, aki nagy meglepetést okozvatette le a névjegyét: az NB I-ben évről-évre a 9-10. hely körül szerénykedőgárda megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát! A klubnak az 1958-as bajnokicím után ez volt az első hazai sikere, és utána is hosszú szilenciumkövetkezett Verebesék 1987-es bajnoki címéig.A bajnoki sikertelenség miatt azonban a kupagyőzelem –majd a következő szezonban a kupaelődöntő, pontosabban a bombaerős Dózsa ellenelbukott elődöntő – sem jelentett menlevelet. Megkezdődött az edzői szakmavelejárójának tekinthető országjárás, amelynek első állomása, az Egri Dózsa(1970-72) után hál’ Istennek a Videoton SC következett.A hetvenes évek elején Feri bácsi korábbi csapattársa,Kovács Imre, majd a tavaly elhunyt Kalocsay Géza vezényelte a Vidit. „Kacsabácsi” helyére érkezett 1972 nyarán Kovács Ferenc – egy olyan csapathoz,amelyről, még a legelfogultabb szurkolók sem állíthatták, hogy a fővároscentrikus magyar labdarúgás legszűkebb elitjébe számított. De, ez hamarosan nemlehetett kérdéses!Feri bácsi erős keretet „örökölt”, hiszen a Videoton első„aranycsapatának” máig megsüvegelt ászai közül Kovács József, Karsai László,Nagy II János, Wollek Tibor, Szalmásy Tamás, Tieber László, Fejes Gábor,Hartyáni Gábor, Nagy III János és Burka Imre már az előző idényben is játszott,és a későbbi sikeredzővel együtt érkezett klubunk történetének egyik legjobbkapusa, Kovács László is. De, olyan csapatot, amelynek stílusa van, amely akorszak két nagyágyújának, az Újpesti Dózsának és a Ferencvárosnak isegyenrangú ellenfele, amelynek tulajdonképpen bajnokságot kellett volna nyernie1976-ban – Feri bácsi csinált.A magyar labdarúgás megunhatatlan és kiapadhatatlanfolklórjában jól ismert történet, miként „kellett” a Ferencvárosnak nyernie abajnokságot, miért nem végezhetett a „vidéki” Videoton a tabella tetején. A legtöbb emlékező a mindent eldöntő, Üllői úti,Ferencváros – Videoton (1-1) játékvezetőjét, Müncz Györgyöt okolja – decsacskaság lenne azt hinni, hogy a bármennyire is rutinos, jó bírónak számítóMüncz 1976 Magyarországán egyedül dönthetett ilyen fontos kérdésben. Tieber „Laca”, a róla megjelent portrékönyvben ígyemlékezett: „Az utolsó előtti fordulóban találkoztunk az Üllői úton a Fradival.Gyakorlatilag az a mérkőzés döntötte el a bajnoki cím sorsát. A zöld-fehérekegy ponttal vezették előttünk a tabellát. Egy győzelemmel tehát megelőztükvolna őket. Nekik jó volt a döntetlen is, hiszen az utolsó fordulóbanZalaegerszegre mentek, mi meg Szegedre. Két sima mérkőzés: nekik is, nekünk is.Magyarán: el kellett érni, hogy a Ferencváros legalább döntetlenre kihúzza asaját otthonában. Nagy nehezen, de sikerült. Nem a játékosoknak, hanem MünczGyörgy játékvezetőnek és Kutas István MLSZ-elnöknek. Ők ketten döntöttek asorsunk felöl, vélhetően magasabb politikai utasításra. Szalmásy Tomi góljával1:0-ra vezettünk. Ekkor Kovács Józsi – nagyjából 18 méterről – rúgott egyhatalmas gólt, amint Müncz, se szó, se beszéd, érvénytelennek nyilvánított.Aztán Májer Lajost állították ki, a labda elrúgásáért. Kábé öt méterre pöckölteel a bőrt mérgében, szegény Lajos. Nem sokkal később Ebedli is elrúgta alabdát, csakhogy az Üllői úti villamosok közé. Az ő kiállítása azonban – lásscsodát – elmaradt. Aztán a vége előtt nagyjából negyed órával Pusztai Lacikiegyenlített. Döntetlent csináltak a Fradinak, az egész ország tudta!Magyarán: csalás!”Feri bácsi emlékei hasonlóak: „Bevallom, ma is dühösleszek, ha eszembe jut, hogy hetvenhatban elvették tőlünk a bajnoki címet.Éppen úgy jártunk, mint ötvennégyben az Aranycsapat. Máig előttem van MünczGyörgy játékvezető arca, olyan eleven a kép, ahogy az Üllői úton toporzékolnaka játékosaim a dühtől. Az történt, hogy Müncz sporttárs szépen elvezette asorsdöntő meccset. Nem adott meg egy szabályos gólunkat, a Fradinak viszontmegítélt egy szabálytalant, ráadásul kiállította Májer Lajost, és így maradt azegy:egyes döntetlen. A záró fordulóban a Ferencváros hetvenötezer forintértvette meg a zalaegerszegi meccset. Szőcs János barátom akkor a ZTE edzője volt,őt hívtam fel telefonon, aki csak annyit mondott a meccs előtt: sajnálom, Feri,a fiúk már megegyeztek a fradistákkal…"A következő bajnokságban még Kovács Ferenc ült a Vidikispadján – csapatunk a 6. helyen végzett – majd átadta a helyét LantosMihálynak, ő pedig a Vasashoz, majd a válogatotthoz szerződött.Angyalföldön nem túl hálás feladatot kapott. A piros-kékklub centenáriumi évében bajnokságot nyerő csapatát vette át. „Csak” ötödiklett végül, de azért annak a szezonnak is van pozitívuma: Feri bácsi felfedezteés a Fáy utcába vitte Kaposvárról a későbbi Pazar csatárt, Kiss Lászlót.A fájó emlékű argentínai világbajnokság után már aválogatott kispadján találjuk. A feladat ismét nem túl hálás, hiszen aszövetség a korszak legjobb játékosait eltiltotta.Olvassuk ismét, hogy emlékezett a harminc éve történtekreFeri bácsi, egyik interjújában: „Engem majdnem akaratom ellenére neveztek kiszövetségi kapitánynak! Behívattak az úgynevezett Fehér Házba, ott ültek azelvtársak, Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, aztán KutasIstván, az MLSZ elnöke, s azt mondták: nézze, Kovács, maga lesz a kapitány, haakarja, ha nem. Akkor már négy éve dolgoztam Baróti Lajos mellettpályaedzőként, így logikusnak tűnt a választás. Csakhogy, mi Argentínábanalaposan leszerepeltünk, és ezt most nem csak a pályán elért eredményekreértem. Az a kudarc közös bűn, a játékosoké, de legalább annyira a vezetőké is.Ott kezdődött az egész, hogy nem sokkal a vébé előtt átszervezték a válogatottprogramját. Így kerültünk az adidas egyik edzőtáborába, ahol műfüvön kellettfutballozniuk a fiúknak, Várady Béla súlyosan meg is sérült. Aztán folytatódotta szervezési káosz azzal, hogy játszanunk kellett Londonban azzal az angolválogatottal, amely nem is jutott ki a világbajnokságra. Jól elvertek minket,kikaptunk négy egyre, de ez a meccs nem csak ezért maradt emlékezetes. FazekasLászló felesége és Törőcsik András menyasszonya a tiltás ellenére a csapattalutaztak Angliába, és egy furcsa lopási ügybe keveredtek. Ilyen előzmények utánérkeztünk Argentínába, ahol szinte az első nap azt olvasták a játékosok a helyisportújságban, hogy melyik válogatott mennyi pénzt keresett a részvétellel. Nálunkmeg két fillért sem kaptak a gyerekek. Lett ebből akkora balhé, amelyet sohasem felejtek el. Ma már elmondhatom, ütésre lendültek a kezek, és egy szikrahiányzott a verekedéshez. Pedig az a válogatott igenis továbbjutási eséllyelutazott Dél-Amerikába, még akkor is, ha Argentína, Olaszország és Franciaországszerepelt a csoportunkban. Aztán meg, a vébé után, pártutasításra kellettlemondanom több remek játékosról, amolyan hallgatólagos megállapodás volt ez apolitikai és a futballvezetés között. Kitudódott a botrány, és ezért azelvtársak fejeket követeltek. De ennek ellenére nem vallottam szégyentkapitányként, igaz, az Eb-re nem jutottunk ki, de legyőztük a szovjeteket, azNDK-t, sőt Helmuth Schön nyugatnémet szövetségi kapitány búcsúmeccsénFrankfurtban sem vallottunk szégyent, noha ez a találkozó köd miattfélbeszakadt. Mégis leváltottak, mert lefejezték az egész futballvezérkart.Akkor már Buda István államtitkár, a sporthivatal elnöke irányított, és Kutashelyett Szepesi György lett az MLSZ elnöke. Vele állapodtam meg arról, hogylemondok. Cserébe csak annyit kértem, hogy engedjenek külföldre dolgozni. Nemígy történt. Becsaptak, és egyszer csak Debrecenben találtam magam, a kispadon.”Három év debreceni edzősködés után – ismét csak aztmondhatjuk, hál’ Istennek – újra a Vidi következett. Szemezgessünk ismét Feribácsi emlékei között:„Amikor Debrecenből visszatértem Fehérvárra, és átvettemazt a Vidit, amely bundameccsel maradt bent, hiszen pénzért vette abennmaradást jelentő szombathelyi meccset, egyetlen dolgom volt: felrázni acsapatot. Elmondtam az öltözőben, hogy uraim, ez az utolsó lehetőségük.Visszahoztam Győrből Burcsa Győzőt, és végül a harmadik helyet szereztük meg.Így indultunk az UEFA-kupában. Sokan emlékeznek rá, hogy a csehszlovák DuklaPrahával kezdtünk, és az ellenfél játékosa, bizonyos Urban ziccert rontottFehérváron. Ez volt a rajt, továbbléptünk, Párizsban pedig leiskoláztuk aPSG-t. A franciák alighanem a mai napig emlegetik, hogy egy ismeretlen magyarcsapat háromszor verte el őket, hiszen itthon kettő nullás vezetésünknél ködmiatt félbeszakadt a visszavágó, de a megismételt meccsen is nyertünk egynullára. Amikor jött a harmadik fordulóban a jugoszláv Partizan Beograd, láttama fiúkon, hogy elképesztően idegesek. Na, mondtam magamban, ki kell találnivalamit. A meccs napján odaszóltam a buszsofőrnek: "Te, Imre, tudszszerezni szex-videokazettát?" Ô meg bólogatott, és ebéd után szépenbesétáltunk a fiúkkal a Videoton kultúrházába, bezárkóztunk, és én bekapcsoltama videót… Délután öt nullára győztünk… A folytatásban a Manchester Uniteddelnem voltunk egy súlycsoportban, ott csak egy esélyünk volt, bekkelni kint ésitthon. Tudtam, ha tizenegyesekre kerül sor, Disztl Peti kivédi a szemüket. AManchester ívelgetett, mi meg folyton lesre állítottuk az angolokat.Tartalékosan is sikerült a bravúr, a Zseljeznicsar ellen pedig megint velünkvolt a jó isten. Szarajevóban a visszavágón Csuhay Jóska három perccel a végeelőtt lőtte a továbbjutást érő gólunkat. A döntőre gyakorlatilag elfogytunk, dehiába kaptunk ki itthon három nullára, Madridban azért megmutattuk, hogy mitérünk. Májer Lajos góljával nyertünk.”No, de ezt a történetet alkalmasint minden szurkolónkkívülről fújja – még azok is, akik még meg sem születtek a nyolcvanas évekközepén.Ettől szép a futball, ettől fantasztikus a Vidi története.Ettől? Tőlük. Közöttük is, elsőként az egyenlők között, Kovács Ferenctől. DA