- Szeretem a fiatalságot. Annak idején megszereztem az edzőipapírt, de soha nem dolgoztam sem felnőttekkel, sem gyerekekkel - kezdte azegykori legenda a beszélgetést. - Az élet másként hozta. A pályafutásom végén,1973-ban, amikor visszajöttem Pestről, beálltam a családi vállalkozásba éskocsmáros lettem. Onnan is mentem nyugdíjba. Feri bácsi azt is elárulta, hogyeredetileg játékvezetőnek készült, de két akkori jó barátja, egyben csapattársa- Mészöly Kálmán és Farkas János - addig-addig unszolták, amíg inkább azedzőire iratkozott be. Velük együtt.  - Azt hiszem pocsék edző vált volna belőlem, mivel mindig isjátékos párti voltam - nevetett Fister Ferenc. - Emiatt valószínűleg sosemtudtam volna megtartani a kellő fegyelmet és olyat is elnéztem volna, amit egytrénernek nem szabad.Annak ellenére, hogy elmúlt hatvanéves, még mindig focizik - nem is akárhogy - különböző öregfiúk csapatokban és amikorcsak teheti, kijár a Vidi mérkőzéseire.- Nagyobb szívvel és több alázattal kéne játszaniuk amostaniaknak, ezt hiányolom belőlük - értékelte mostani csapatunk játékát azegykori válogatott középpályás. - Egyébként optimista vagyok és hiszem, hogymegvalósíthatók az eredetileg kitűzött célok a bajnokság végére, már csak azértis, mert a jelenlegi mezőnyben bárki verhető és bárkitől ki lehet kapni. Úgymondanám, hogy „pariban" van az egész mezőny. A fiúknak pedig úgy kéne kimenniminden mérkőzés előtt a pályára, hogy: „itt más nem nyerhet, csak mi!"Fokozottan igaz ez, akkor, amikor itthon játszunk.Az is kiderült, hogy az elmúlt évtizedekben nagyon hiányzott neki apálya levegője, s most örül, hogy ismét itt lehet és reméli, hasznára válik ajátékos-megfigyelői csapatnak, amely olyan fiatalokat talál, akikkel a régi,nagy sikerek megismételhetők lesznek.